A Mezőpetri településen lévő sváb tájház a történelmi Németországból, a XVIII. században Magyarországra betelepült, németajkú lakosság néprajzának tárgyi emlékeit őrzi. Ez a sváb lakosság egykoron a mai Románia Szatmár megyéjének számottevő lakossága volt. Maga a tájház, mint a sváb kultúrát őrző és népszerűsítő intézmény észak-nyugat Romániában egyedülálló. A múzeum szükségességét a huszadik századra jelentősen megfogyatkozó sváb néprajzi emlékek további rombolása támasztotta alá. A gyűjtemény kialakításának ötlete 1990-ben fogalmazódott meg Nagy Mária polgármester asszonyban, aki néhány főt számláló, lelkes csoportjával létrehozta a közgyűjteményt. Munkájuknak és a Szatmár Megyei Múzeum segítségének köszönhetően 1993-ban sikerült megnyitni a múzeumot.

A kiállításnak helyet adó, eredeti állapotában megmaradt épület szerkezetét, építészeti megoldásait tekintve tipikusan svábnak mondható. A "gibli"-nek nevezett homlokzat őrzi a tornácos ház építésének dátumát: 1881. Az ingatlan egykor egy módos, földművelő család tulajdonában állott, a kor szokásának híven az istállók a lakóépület meghosszabításaként kaptak helyet. A gazdasági épületek közül különösen figyelemre méltó az egykor náddal fedett csűr.